Minden élőlény eltűnése hatással van a többi élőlényre, hiszen minden élőlény valamilyen ökológiai rendszer része, ami egymásra utaltságok szövedéke.
A méhek legfőbb feladata ebben a rendszerben a növények beporzása. Lábacskáikra nektárgyűjtés közben virágpor tapad, ami a következő virágot megtermékenyíti, hogy gyümölcs fejlődhessen belőle. Míg a méh saját igényét elégíti ki a táplálékgyűjtéssel, más fajok fenntartásának is elemi szereplője – ez persze visszahat rá, hiszen a gyümölcsből magok lesznek, azokból pedig idővel újabb virágot hozó növények.
A beporzók a világon megtermelt élelmiszerhozam egyharmadáért felelősek. Bár a legnagyobb területen termesztett élelmiszereink (búza, kukorica, rizs) szélbeporzásúak, a beporzó rovarok munkája szükséges számos gyümölcs és zöldségféle terméséhez, ezáltal pedig az emberek számára változatos és kiegyensúlyozott étrend fenntartásához.
Az emberek számára hasznos tevékenységükön túl a méhek úgynevezett kulcsfajok az ökológiai rendszerekben. Ez azt jelenti, hogy jelenlétüktől számos másik faj fennmaradása függ, és eltűnésük a rendszer összeomlásával járna.

A beporzók eltűnésének egyik legfőbb oka az élőhelyvesztés, vagyis a városok és a monokultúrás ipari mezőgazdasági területek terjedése. Mivel a vadon élő méhek fák odvaiban fészkelnek, az erdők irtása a lakóhelyeik eltűnését jelenti, a vadvirágos rétek eltűnésével pedig a méhek tápláléka veszik oda.
A másik fő ok a rovarirtók használata a növénytermesztés során. A növények felszívják a méhek számára is mérgező vegyszereket, amit aztán a rájuk szálló méhek a nektárral együtt elfogyasztanak.

Mézet a húszezer méhfajból csak egy nemzetség, a mézelő méhek (Apis) állítanak elő. Az ide tartozó fajok nem szerepelnek a veszélyeztetettségi listákon.