home
WEINER SENNYEY TIBOR : A méhes földje
/esszé részlet a_________________________- n megjelent cikkből/

Eszembe jutott Hamvas Béla mondata: „A méhes nem egyéb, mint a kinyilatkoztatás alkalmazása.” Nem tudtam, de sejtettem, hogy a méhesnek köze van az igazi mágiához, az igazi vallásossághoz, az őszinte és elmélyült hithez. A méhesnek köze van „a kinyilatkoztatás alkalmazásához”, bármit is jelentsen ez, s talán még az üdvösséghez is. (…)

Az ókori Egyiptomban a kezdetektől fogva igen nagy megbecsülésnek örvendtek a méhek, a méhészeket külön kasztba sorolták - megjegyzem a méhészek későbbi korokban is főleg papok, szerzetesek, tanárok, szorgalmas és művelt iparosok közül kerültek ki - sőt, Egyiptomban a királynevek előtt is a méh-hieroglifa állt, számtalan ábrázolást, leírást és rajzot találunk az egyiptomi évezredek során, amelyeken méheket, fektetett-hengeres kasokat, méhészeket, mézet, viaszt láthatunk, ahogyan ezt kiválóan összefoglalta könyvében Gene Kristky (The tears of Re. Beekeeping in Ancient Egypt. 2015.) Ő közli egyébként azt a verset, amely a méhek isteni eredetébe vetett hitet őrizte meg:

Ré Isten sírt és könnyei
a Földre zuhantak
méhekké válva.
Létrejött a méh és
vele együtt a célja
minden növény virágaival;
így méhviasz is lett,
így méz is lett,
Ré könnyeiből.”
(Salt papirusz)

Ré isten az ókori egyiptomi mitológia szerint a teremtő isten, a Nap isten, a méhek tehát már egészen korán a teremtéssel, a Nappal, a fénnyel kapcsolódtak össze az emberi hitrendszerben. (…) Az ókori görög mitológiában Arisztaiosz miután a kígyómarásig, s így a halálba kergeti Orpheusz szerelmét Eurüdikét, rendkívül megbánja bűnét és egy bikát áldoz az isteneknek. Zeusz megbocsájtásának jeleként a lángoló bika testéből áramlanak ki a méhek, s innentől Arisztaiosz lesz az első méhész, s az ókori méhészek védő istene. Talán érdemes megjegyezni, hogy a méhek, mint az isteni megbocsájtásnak jelei jelennek itt meg. (…) A Biblia ószövetségi része ötvenötször említi a mézet és Izraelt tizenhatszor, mint a „tejjel-mézzel folyó Kánaánt”. (…) Számos zsidó ünnepen ma is mézes süteményt esznek. A zsidó gyerekek száját születéskor vajjal és mézzel kenik meg, talán, hogy a tápláló bőségét és kedves édességét az életnek megérezzék és megkedveljék. A méz, a lépes méz, mint a csók, a menyasszony ajka és a beteljesült szerelem jelenik meg az Énekek Énekében is, de a Szentírásban másutt meg, mint maga a bölcsesség. A méz a katolikus lexikonok szerint a kereszténységben hagyományos Jézus-szimbólum lett. (…) Külön érdekesség, hogy az apiterápiában alkalmazott méhméreg terápia, amikor méhek csípésével gyógyítanak, igen népszerű az akupunktúrát jól ismerő hagyományban, s azokra a pontokra csíptetnek a méhekkel, ahová egyébként tűt szúrnának. Nem lepődnék meg, hogyha a két gyógyító hagyomány évezredekkel korábban egy tőről fakadt volna. (…)

„A méhes az éber alvás helye. (…) És Berzsenyi ott ül, ez az élet már alig emberi ebben a zümmögő forróságban és az olajosan lassan ömlő idővel zeuszi magányában.” (Hamvas Béla: Öt géniusz)
(…)
https://drot.eu/mehes-foldje